1956-os emlékmű Kisfüzesen

Az emlékművet Kiss István egri fafaragó tervezte. „A tervezés célja: az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, valamint a kapcsolódó történelmi eseményeket felidéző, a hősöknek és az áldozatoknak emléket állító „Büszkeségpont” létrehozása Kisfüzesen. Az emlékmű, egy kb. 60 cm átmérőjű tölgy rönkből készített, alul 40×40 cm alapú, 3 méter magasságú obeliszk. Az obeliszk derekát a lehulló lyukas zászló öleli át. A zászló táblásított tölgyfából készült, mely a szintén tölgy oszlopra került rögzítésre. A lobogásba „fagyott” lyukas zászló alatt jelenik meg az 1956 és KISFÜZES felírat. Az oszlopra e felíratok alá került bevésésre a kisfüzesi Munkástanács és a Nemzetőrség összevont betűrendbe szedett névsora, az alábbiak szerint:

• Ivacs János
• Kovács D. István
• Kovács D. Jenő
• Kovács D. Károly
• Kovács F. András
• Kovács F. János
• Kovács F. Kálmán
• Kovács F. Márton
• Molnár Balázs
• Pócs István
• Tarjáni Lajos
• Vég P. Mihály
• Vég Sz. József
• Végh Sz. Mihály
• Végh Szántó Ágoston.

Személy szerint Ők azok, akik aktív szerepet játszottak a helység és a környező települések 1956-os eseményeiben. Emlék az obeliszken szereplő személyek helytállásának, példát mutatva a jelennek és a következő generációknak is. A nevek alá került az obeliszkbe bevésésre az „Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak” felirat. Ez alatt helyezkedik el külön réztáblán az 1956-os Emlékbizottság logója. A faragott emlékmű, kovácsolt vasalattal rögzül a masszív beton alapozáshoz. A bevonata két réteg kültéri vékony lazúr, mely mélyen beszívódik az anyagba. Az emlékmű körüli tér mintegy 3 méter átmérőjű körben kisméretű térkővel kerül burkolásra, ezzel is megidézve az 1956-os harcok hangulatát. Az emlékmű teljes magassága 3 m, amely messziről felhívja a figyelmet. Méreteivel tiszteletet parancsol, jelképeivel pedig gondolkodásra készteti az előtte megállókat, megbecsülést ad a mindennapok hőseinek, akik bátran mertek cselekedni, amikor arra szüksége volt a hazának.

Az emlékműhöz kapcsolódó teljes körű kivitelezési munkákat a pétervásárai székhelyű BAFAG Kft. végezte el. A vállalkozó feladatát képezte az obeliszk emlékmű tölgyfa anyagának beszerzése, fűrészelése, a fafaragóhoz, majd a helyszínre történő szállítása, az elkészült obeliszk rögzítése. Továbbá a kivitelezés körében az emlékmű közvetlen helyének és környezetének kialakítása, parkosítása, illetve az ahhoz kapcsolódó építési munkák teljes körű elvégzése, valamint a parkosított környezetbe illő kerti rönkbútorzat (2 pad, 1 asztal) beszerzése és szakszerű elhelyezése. A kivitelezési munkák rendben 2016. november 25-re készültek el.

 Az elkészült emlékmű ünnepélyes átadására 2016. november 26. napján került sor. A sajtónyilvános rendezvényen a köztéri alkotást Horváth László országgyűlési képviselő avatta fel, amelyet az alkotók, a környező települések polgármesterei és több mint félszáz érdeklődő tisztelt meg. A megemlékezésről a Heves Megyei Hírlap tudósított az alábbi tartalommal:

„Hatvan éve a kis falu is forrongott”

(Heves Megyei Hírlap 2016. november 30. 16:12 B. K.)

„Kisfüzes | A napokban avatták fel Heves megye legkisebb településén, Kisfüzesen az 56-os forradalmi események előtt tisztelgő emlékművet.

A Kiss István, egri fafaragó mester által készített obeliszket a Szabadság téren állították fel. Az ünnepségen – amelyen a falu lakóin kívül részt vettek a környékbeli polgármesterek és a térség országgyűlési képviselője is – Menyhárt Balázs polgármester elevenítette fel a 60 évvel ezelőtti eseményeket. Beszédében utalt ara, hogy 56-ban Kisfüzesen is forrongott a lakosság. Az akkori Pétervásárai járás településeire a legnagyobb hatással a borsodi munkásváros, Ózd eseményei voltak, ahová sokan jártak dolgozni az észak-hevesi községekből. Az 5 kilométerre lévő Pétervásárán is az ózdiak segítségével alakították meg október 26-án az ideiglenes munkástanácsot.

Kisfüzesen október 29-én 11 tagú forradalmi tanácsot választottak, amely már aznap létrehozta a Nemzetőrséget. Tagjai járőrszolgálatot láttak el a községben, illetve igyekeztek a vadászfegyvereket összegyűjteni, ennek érdekében házkutatásokat rendeltek el és folytattak le. A Tanács felmentette a régi tanácsi apparátus dolgozóit, visszaadta az államosított házakat régi tulajdonosaiknak, rehabilitálta az elmúlt időszak sokat szenvedett falusi rétegét, az általánosan kuláknak bélyegzett középbirtokos parasztságot.

A Pétervásárai forradalmi események jelentősen befolyásolták a környéken élők, így a kisfüzesiek gondolkodásmódját és cselekvési lehetőségeit. Felfokozott figyelemmel és várakozással követték a közeli járásközpontban történteket. Az emlékezet szerint a kisfüzesiek közül többen is csatlakoztak a szomszédos Pétervásárai forradalmi eseményekhez, ahol Heves megye egyik legnagyobb ellenállása zajlott.

A ma is élő Kovács István, akkori kisbíró korabeli élményei szerint őt és néhány társát szovjet katonák hurcolták el a faluból a közeli Recski laktanyába, de ott a szállító járműveket körülvevő tömeg demonstrálásának hatására szabadon engedték.

Kisfüzesen nem történtek atrocitások, nem került sor megtorlásra, nem születtek hősök, nem lettek mártírok, néhányan azonban önkéntesen, vagy kényszerűségből az eseményeket követően elhagyták szeretett falujukat. Közülük többen külföldre, Franciaországba, az Egyesült Államokba, vagy Kanadába menekültek.

Az eseményekre emlékeztető köztéri alkotást, amelyet az önkormányzat állíttatott 2 millió 400 ezer forintból, az 1956-os emlékbizottság támogatásával, Fehér Róbert plébános szentelte fel.”